Intézménymutató:
Kemeny Zsigmond Tarsasag (Marosvasarhely)
2009. március 30.
Selmeczi György zeneszerző, karmester, zongoraművész, operarendező, a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem zenei tanszékének vezetője a háborús és békeidők dalairól tartott előadást Marosvásárhelyen, a Kemény Zsigmond Társaság vezetőjének, Csíky Boldizsár zeneszerzőnek a felkérésére. /Máthé Éva: Selmeczi György: „Mindez giccs” = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./
2009. április 30.
Szilágyi István író, a Helikon főszerkesztője volt Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság meghívottja, aki regényeiről, szerkesztői munkájáról beszélt. A Bernády Házban Csíky Boldizsár mint házigazda beszélgetett a prózaíróval. /Antal Erika: A regény íratja magát. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./
2009. május 5.
Jó hangulatú estet szervezett a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság a múlt héten. Csíky Boldizsár zeneszerző beszélgetett Szilágyi István kolozsvári íróval, a Hollóidő, a Kő hull apadó kútba szerzőjével. A diktatúra idején jelentős művek születtek, ma azonban nem születnek azoknál jelentősebbek. Az olvasáskultúrából a szenzációhajhászás maradt, aminek tökéletesen megfelelnek a mai, írói dossziéügyek – mondta Szilágyi István. /Nagy Botond: Alkotói párhuzamok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./
2009. június 9.
135 éve született, 60 esztendeje hunyt el Sényi László császári és királyi kamarás, a Kemény Zsigmond Társaság „ingyenes és mindenes” főtitkára. A marosvásárhelyi református temetőben nyugszik felesége, gr. Toldalagi Anna és több más jeles helybeli személyiség társaságában. A KZST hőskorának meghatározó egyénisége, a két világháború közötti időszak markáns vásárhelyi alakja síremlékén megkopott a felirat. Adamovits Sándor, a Helikon – Kemény János Alapítvány elnöke kezdeményezte, a Kemény Zsigmond Társaság és a Castellum Alapítvány vezetősége felkarolta az ötletet, hogy újrafestessék a sírkő feliratát, és közösen idézzék fel Sényi emlékét. A bensőséges megemlékezésre június 5-én került sor. A sírnál Csíky Boldizsár, a megújult KZST elnöke és Fülöp Géza, a társaság titkára méltatta Sényi László érdemeit. /Sényi Lászlóra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./
2009. július 2.
Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság júniusi, évadzáró rendezvénye keretében zajló Lyukasórát Kovács András Ferenc költő, a Látó főszerkesztője vezette. Irodalmárok és irodalomtanárok olvastak fel verseket vagy versrészleteket, a közönségnek pedig fel kellett ismernie a szerzőt. /A. E. : Költészet a lyukasórán. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./
2009. október 1.
Demény Péter kolozsvári írót, szerkesztőt, egyetemi tanárt faggatta a költői inspirációról és az alkotási folyamat műhelytitkairól Csíky Boldizsár, a Kemény Zsigmond Társaság elnöke az évadnyitó találkozón, a marosvásárhelyi Bernády Házban. Demény elsősorban a költők egymás közötti viszonyáról beszélt, példaként Babitsot említve, aki a fiatal költők és írók számára afféle ítélkező pulpitust is jelentett, mert hozzá vitték, neki mutatták meg legelőször zsengéiket, és vakon bíztak értékítéletében, ízlésében. A huszadik század második felében alkotó írók számára szerinte már nem adatott meg egy ilyen patrónus. Illyés Gyula vagy Tamási Áron még maga köré gyűjthetett az akkori fiatalokból néhány tollforgatót, de a romániai magyar íróknak erre már nem futotta, nem voltak mestereik. Demény meggyőződése, hogy az írás magányos művészet. Ennek látszólag ellentmondva azt állítja, hogy az írás kollektív eredetű is, hiszen minden leírt mondatnak van valahol egy szellemi előzménye, és ilyen szempontból senki sem először ír le valamit. /Antal Erika: Az író magányossága. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./
2009. október 20.
Sebestyén Mihály egyetért azzal, hogy Marosvásárhelyen a Városházát nyilvánossá kellene tenni. Jelenleg a látogató, akinek nincs ügyes-bajos dolga a hivatali középületekben, nehezebben jut be nézelődni. A látogató nem a Bernády-hangulatot fogja az épületekben találni, ennek oka a táblaszaggató és táblaállító igyekezet, amellyel a (magyar) múltat végképp eltörölni volt a cél. Jó lenne, ha a Városházában ne csupán a tanácsok ülésezzenek, hanem legyenek különféle civil és kulturális összejövetelek is. Helyet adhatna a Városháza a Kemény Zsigmond Társaságnak, a pártok által szervezett nyilvános vitáknak, összejöveteleknek is. /Sebestyén Mihály: Továbbá. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./
2009. október 29.
A Magyar Autonóm Tartományról és ezen belül a székelység helyzetéről tartott előadást Marosvásárhelyen, a Kemény Zsigmond Társaság október 27-én tartott rendezvényén, Stefano Bottoni, a bolognai és budapesti egyetemek előadótanára. A félig magyar, félig olasz származású kutató külföldiként szinte az elsők között jutott be a Szekuritáté levéltárába, és 2003–2007 között a téma avatott kutatójává vált. Előadásában a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) lakosságának, székelyeknek, magyaroknak az életerejéről, vitalitásáról, rendteremtéséről és életstratégiáiról beszélt. Összehasonlította az 1919–1940 közötti román állami magatartást és stratégiát, illetve az 1945–48 és 1949–1990 közötti román attitűdöket és a román kormányok székelységpolitikáját. Hangsúlyozta: annak ellenére, hogy a MAT külső, idegen konstrukció volt, amit Sztálin és tanácsadói ráerőszakoltak a román pártvezetésre, ezt a székelység meg tudta tölteni élettel, tartalommal, kialakított egy sajátos romániai székely–magyar kulturális identitást, és mindezt Magyarország segítsége nélkül, ugyanis Magyarország felé egyszerűen lezárták az utat a határok és politikai ellentétek. Bottoni ugyancsak egyedi példaként említette, hogy 1990-ben a marosvásárhelyi etnikai konfliktus nem fulladt polgárháborúba, felléptek olyan józan erők, amelyek a két etnikumnak megálljt tudtak parancsolni. /A. E. : A székelyekről, másként. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./
2009. december 21.
A magyar nyelv éve alkalmából hirdetett pályázatot iskolásoknak 2009 őszén a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság. Két témakörben várták a pályamunkákat a fiataloktól: egyrészt 5–10 oldal terjedelmű értekezéseket kértek arról, hogy Apáczai Csere János, Bod Péter, illetve Aranka György miként látták Erdély szerepét a magyar nyelv és művelődés történetében, másrészt a magyar nyelvhez írt szonetteket vártak az iskolásoktól. A felhívásra 13 szonett, illetve 7 esszé érkezett. /Máthé Éva: Kiosztották a KZST-pályázat díjait Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./
